Japán, Tokyo, 2011. Kyokushin karate világbajnokság

2011. november 2. és 4. között Tokyoban rendezték meg a 10. Kyokushinkai Karate Világbajnokságot, melyen e sorok írójának volt szerencséje ezen a nagy túrán részt venni.1975-ben indította el ezt a sorozatot Masutatsu Oyama, a sportág alapító mestere. A hagyományok miatt mindig Japánban rendezik a tornát. A magyar csapat öt versenyzővel vett részt. Nagy dolog, hogy szakágunk versenyzői is ott lehettek a világbajnokságon, hiszen a kvalifikációt is nehéz kiharcolni. A világbajnokságot – grúz hangzású neve ellenére – az orosz Tariel Nikoleisvili  nyerte az előző, 2007-es világbajnok és K-1 bajnok brazil Ewerton Teixera ellen. A legjobb nyolc versenyző között négy orosz, egy ukrán, egy brazil és két japán volt. A torna után Sayonara Partyn vettünk részt, amelyen a világ Kyokushin Karate vezetőivel és legjobb harcosaival beszélgettünk.Október 31-én indultunk, és november 12-én érkeztünk vissza. A világbajnokság péntektől vasárnapig tartott. Hétfőn és kedden a Fuji hegy lábánál edzőtáboroztunk, mely programot Fransisco Filho 1999-es VB győztes és K-1 bajnok, illetve shihan Yuzo Goda nagymester vezette.Természetesen a világbajnokság megtekintése mellett amennyire lehetett, megismerkedtünk Tokyoval. Meglátogattuk az Eiffel torony által ihletett, de annál magasabb 333 méteres Tokyo tornyot, a Honbu központi edzőtermet, valamint a Csendes-óceán partján lévő Nagy Buddha szobrot. Emellett több buddhista és shinto szentélyt tekintettünk meg. 

A japán emberek nagyon udvariasak és előzékenyek. Ott nem szokás a kézfogás, hanem mindig meg kell hajolni egymás előtt, így adván meg a tiszteletet.
A helyi kisgyerekek kék-fehér egyenruhában járnak iskolába. Ünnepi alkalmakkor a kislányok kimonóba öltöznek. Szinte minden sarkon található mangakönyvesbolt. Feltűnő a tisztaság és a rendezettség. Az önfegyelmezettség és a szorgalom a mindennapi életben és a sportban is a siker záloga:
ezt a japán emberek pontosan tudják. Talán ez Japán titka?
A kéthetes út a Felkelő Nap országában életre szóló élményt jelentett számunkra.

Ambrus György